A masszázs története

A masszázs talán az egyik legrégebbi gyógyeljárás. A francia massage szó a görögből ered, a massein (dörzsölni) szóból. Valószínűsíthető, hogy az emberek más ősidők óta nyomkodták, gyúrták fájós részeiket, így enyhítve kellemetlen tüneteiket. Ma pedig már egyaránt megtaláljuk a primitív népeknél és a modern társadalomban is.

A masszázst írásban először i.e. 2700-ban említik meg. Kong-fu ír arról, hogy ezt a tevékenységet orvospapok végzik kombinálva a tornával, a tai-chi-val. 

Az ókori Görögországban Hippokratész is szól a masszázs gyógyító erejéről: a krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst ajánlott. Róma legnevesebb orvosa, Galenus tőle vette át ezeket a tanokat és ő más javaslatokat és utasításokat is adott a masszázs fogásait illetően. Avicenna, arab orvos vitte tovább Galenus tanait.

Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait.

Később Cook kapitány arról számol be, hogy Ausztráliában, Tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel csillapítják testük fájdalmait. Jáva szigetén még fogamzásgátlásra is használták a masszázst. Indiában pedig nemcsak egészségügyi, hanem rituális célokat is szolgált a test dörzsölése. 

Hazánkban Mátyás király udvarában az ún. dögönyözők végeztek a masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. Később a török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, s vele a masszírozás gyakorlata is.

A XIX. században tovább fejlődtek a masszázs technikái: a német Mosengeil és a holland Metzger összegyűjtötte a korábbi tapasztalatokat. Metzger 1867-ben egy könyvet jelentetett meg a masszázsról, melyben írnak arról is, hogy e tevékenység mechanikus hatásai mellett reflexiós hatásokat is képes produkálni. Ezt az állítást részletezte Hoffa, aki leírta a masszázs helyi és távolhatásait. 1893-ban megjelenteti a Masszázs kézikönyve című munkáját, melyben más megjelenik az öt alapfogás: a simítás, a gyúrás, a dörzsölés, az ütögetés és a rezegtetés.

Az 1800-as évek végén több tudós is azzal foglalkozik, hogy megvizsgálja, hogy milyen kapcsolat van a bőrtakaró és a belső szervek működése között. Head 1898-ban megállapítja, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrtakaró bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. 

1917-ben Mackenzie fejleszti tovább ezt az összefüggést. Bebizonyította, hogy a belső beteg, zsigeri szervekhez tartozó szegmentum izomzatában tónusfokozódás és túlérzékenység lép fel. 1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. 

A tudomány pedig azóta is fejlődik, újabb és újabb módszereket fedezve fel. 

 
You are here: Home Masszázs története